Osztálytásram is állandóan nekem mondja el a szerelmi ügyeit és mind ilyenből áll… sosem fogom megérteni az ilyet… csak annyi kéne, hogy odamegy a pasihoz és leszólítja! Vagy egyszerűen köszön neki… ja, és ha tudja a nevét felmegy májasvipre, beírja a keresőbe a nevét és voálá… kezdődhet az ismerkedés, csak egy pici bátorság kell hozzá! Majd felveheti msnre és ennyi…

Ráadásul az utolsó pillantásos szerelmi érzetem eléggé ratyin sikerült, mert persze totálisan kifogtam azt a srácot, aki bírja a plázamacákat, és szerelmes volt… szal nekem ilyenről nem kell mesélni xD

Senki félre ne értse amiket ide írok! Nem vagyok semminek sem az ellenzője, csak egyszerűen kiírom magamból a gondolatokat… így is eléggé feltornyosultak bennem oO”

Pusszancs ^^

Nem lesz több pont, rájöttem xD

Inkább leírom, miket szoktam ábrándozni…

Lassan sétálsz hazafelé, fáradtan zuhansz az ágyadba, s szemeidet becsukva pihensz egy kicsit… eszedbe jut az a tudod, hogy messze tőled érted dobog egy szív, te érted kiáltozik hangosan, s csak a tiéd… senki másé… Végignyúlsz az ágyadon, ujjaidat kiropogtatva, s átölelsz egy párnát. Magad mellé képzeled, ahogy épp melletted fekszik és csak téged néz. Szorosan hozzádbújik, mintha egy kis plüssmaci lenne… Újra elmosolyodsz, s mikor kinyitod szemeid, nem látod sehol… pedig előbb még melletted volt… akkor jössz rá, hogy ezek csak ábrándos fantáziaképek voltak, semmi több, pedig olyan volt, mint a valóság… de teljesen megnyugtat téged az az érzet, hogy a valósgban is téged szeret, s csak a tiéd…

Hát most ennyi… további ragyogóan szép napot!

Most olvashatsz egy kis szöveget, ami egy idétlen lány agyából pattant ki röpke pár másodperc alatt… talán ha elolvasod ezt a pár sort megtudod, ki is vagyok igazából…

Nem tudom azokat megérteni, akik sírnak-rínak, hogy de rossz az életük, miközben mindenük megvan, csak kicsit túlságosan sokmindent akar… de ha belegondolnának, hogy valakinek még egy telefonhívás is drága, és a szülei nem tudják fizetni, talán rájönne, neki mekkora szerencséje van! Jó, lehet, hogy az ő kis buksija ezt nem fogja elfogadni, s sírni fog, ha anyukája nem engedi el egy buliba, vagy éppenséggel úgy érzi: halálosan szerelmes egy srácba, de az nem foglalkozik vele…

Nézzük csak végig a szempontokat… Nem mintha olyan jártas lennék a nagyvilágban és a nagyszerelemben, de az első szerelem csodás ízét már megéreztem….

első pont: Amikor van egy helyes srác a suliban, és a lány totálisan úgy érzi: csak ő érte született. Pedig még egy szót sem szólt hozzá, azt se tudja, egyáltalán mi a beceneve… és amikor látja, hogy mással csókolózik… akkor a lány elhordja a másik csajt a szíve mélyén mindennek, s hazarohanva teljes lelki káoszát rendbe téve bőgni kezd…. egy kérdés… mi köze van a fiúhoz? Csak a nevét tudja, meg talán a lakcímét… de ennyi!

Hirtelen ez jött =) remélem nem sértettem meg senkit… mindenkinek mások a gondolatai… hát ezek az én agyszülötteim, remélem átgondolod, ha magadra ismertél és nem egy útszélen dolgozó hiányos öltözetű lánynak hordasz el …