Újra itt van…
Hát megint én…
Nem lesz több pont, rájöttem 
xD
Inkább leírom, miket szoktam ábrándozni…
Lassan sétálsz hazafelé, fáradtan zuhansz az ágyadba, s szemeidet becsukva pihensz egy kicsit… eszedbe jut az a tudod, hogy messze tőled érted dobog egy szív, te érted kiáltozik hangosan, s csak a tiéd… senki másé… Végignyúlsz az ágyadon, ujjaidat kiropogtatva, s átölelsz egy párnát. Magad mellé képzeled, ahogy épp melletted fekszik és csak téged néz. Szorosan hozzádbújik, mintha egy kis plüssmaci lenne… Újra elmosolyodsz, s mikor kinyitod szemeid, nem látod sehol… pedig előbb még melletted volt… akkor jössz rá, hogy ezek csak ábrándos fantáziaképek voltak, semmi több, pedig olyan volt, mint a valóság… de teljesen megnyugtat téged az az érzet, hogy a valósgban is téged szeret, s csak a tiéd…
Hát most ennyi… további ragyogóan szép napot!
Hagyhatsz egy megjegyzést, vagy csinálhatsz visszakövetést a saját oldaladról.