Bevezető a nem éppen csendes életembe…
Kedves olvasóm!
Most olvashatsz egy kis szöveget, ami egy idétlen lány agyából pattant ki röpke pár másodperc alatt… talán ha elolvasod ezt a pár sort megtudod, ki is vagyok igazából…
Nem tudom azokat megérteni, akik sírnak-rínak, hogy de rossz az életük, miközben mindenük megvan, csak kicsit túlságosan sokmindent akar… de ha belegondolnának, hogy valakinek még egy telefonhívás is drága, és a szülei nem tudják fizetni, talán rájönne, neki mekkora szerencséje van! Jó, lehet, hogy az ő kis buksija ezt nem fogja elfogadni, s sírni fog, ha anyukája nem engedi el egy buliba, vagy éppenséggel úgy érzi: halálosan szerelmes egy srácba, de az nem foglalkozik vele…
Nézzük csak végig a szempontokat… Nem mintha olyan jártas lennék a nagyvilágban és a nagyszerelemben, de az első szerelem csodás ízét már megéreztem….
első pont: Amikor van egy helyes srác a suliban, és a lány totálisan úgy érzi: csak ő érte született. Pedig még egy szót sem szólt hozzá, azt se tudja, egyáltalán mi a beceneve… és amikor látja, hogy mással csókolózik… akkor a lány elhordja a másik csajt a szíve mélyén mindennek, s hazarohanva teljes lelki káoszát rendbe téve bőgni kezd…. egy kérdés… mi köze van a fiúhoz? Csak a nevét tudja, meg talán a lakcímét… de ennyi!
Hirtelen ez jött =) remélem nem sértettem meg senkit… mindenkinek mások a gondolatai… hát ezek az én agyszülötteim, remélem átgondolod, ha magadra ismertél és nem egy útszélen dolgozó hiányos öltözetű lánynak hordasz el …
Hagyhatsz egy megjegyzést, vagy csinálhatsz visszakövetést a saját oldaladról.